LOSZ logo

2014-02-05 - Elszabotált-e a rezsiköltség megtakarítása?

 

A FIDESZ politikai marketingjének zsenialitását ássa alá az a tény, hogy az amúgy gazdaságilag is ésszerű és megalapozott rezsiköltség csökkentés ötlete miként valósul meg. Lássuk be, hogy a gondolat jó, mi több zseniális. Viszont a széles fogyasztói réteget kedvezően érintő rezsicsökkentési harc azáltal, hogy szorgalmas végrehajtói durván beavatkoznak gazdálkodó szervezetek működésébe, azzal azt lassan szánalmas és egyúttal nevetséges cirkuszi produkcióvá is teszik.

A rezsicsökkentés végrehajtását faltörő kosként figyelő, jogszabályalkotásban a végletekig elmenő rezsi biztosunk elégedett lehet és remélheti – nemzeti bankunk elnökének szavát idézve – „bátor miniszterelnökünk” elismerését.

Félreértés ne essék, nem gúnyolódás miatt kísérelem meg papírra vetni mindezt, hanem az elkeseredettség okán. Nem is azért, hogy az eddig csak szolgáltatókra és mostantól már a lakásszövetkezeti, társasházi szektorra is kiterjedt bölcs rezsi biztosunk figyelme, hanem azért, hogy egyáltalán idáig jutottunk. Szomorú, hogy egy időszerű és ésszerű rezsicsökkentést eredményező politikai-gazdasági felismerés valójában milyen kétes értékű magasságokba jutott. Túl a fogyasztói háztartások elégedettségén, a kormánytöbbség számára ingyen reklámot jelentő hatáson, most egy új elem is megjelenik, beköltözik a politika a lépcsőházakba is. Az, hogy ez jó, vagy sem, azt a jövő majd eldönti.

Azonban az már a jó ízlést is jóval meghaladja, ahogy és amilyen jelenségek ezt végig kísérik. Felháborító és visszautasítandó, ahogy Kövér László házelnök a rezsicsökkentés hatásának érvényesítésében érintett közös képviselőkről, lakásszövetkezeti tisztségviselőkről úgy nyilatkozott, mit akik elszabotálják az elért megtakarítást.

Korábban az érintett törvény országgyűlési vitájában hasonló mélységig taszította magát Kovács Péter Fideszes képviselő úr (mellesleg budapesti kerületi polgármester is), aki a lakásszövetkezeti, társasházi rezsicsökkentés érvényesítéséről szóló törvénytervezet vitájában vette a bátorságot és általánosított: a társasházak elsinkófálják a rezsicsökkentés megtakarítását.

Jellem és felelősség kérdése az, hogy ki, miről és hogyan vélekedik, de az már nem mindegy, hogy milyen tisztségben, minőségben szólal meg bárki is egy adott kérdésben. A féktelenül gyalázkodó, felelőtlen általánosító nyilatkozatok érdemtelenül megbélyegzik azokat is, akik - egyébként is a döntő többséget képviselve -  nap, mint nap végzik felelős munkájukat és teszik ezt munkájukkal sokszor arányban sem álló díjazásért a lakásszövetkezeti, társasházi közösség érdekében, a gondjaikra bízott igen jelentős – nemzeti vagyonnak is számító – lakóingatlan állagának védelméért.

Az a tény, hogy a közös képviselőknek, lakásszövetkezeti igazgatóságoknak mostantól határidőhöz kötötten külön hirdetmények formájában a lakástulajdonosoknak adatokat kell közölniük a rezsicsökkentési megtakarításokról, az előzmények alapján már nem meglepő, de egyúttal szánalmas is ez az intézkedés, cirkuszi színjátékba vált, mert az érintettek szó szerint feleslegesnek, értelmetlen bohóckodásnak tekintik e feladat kényszerű végrehajtását és egyúttal kényszerű szereplőknek is érzik magukat. 

A siralmas helyzetet fokozza, hogy ezt a jogszabály módosítási ötletet kiagyaló rezsi biztos módfelett megfeledkezett arról, hogy az érintettekkel vagy azok képviselőivel egyeztessen (volt rá igény, meg is tehette volna!).

A törvénymódosításban ugyanis többletdíj felszámítása nélkül kell kihirdetni a közös épületrészek kiszámlázott közüzemi szolgáltatások megtakarítását, akkor is, ha eddig annak egyes elemei nem álltak rendelkezésre, maga a közzétett megtakarítás pedig valójában kevés fogódzkodót jelent a fizetendő havi kötelezettség mértékére. Önmagában már az is elgondolkodtató, hogy hogyan lehet valamit költségek, többletdíj felmerülése nélkül megvalósítani. Itt most azonban nem erről van szó, ezt a jogalkotó is tudja, hisz teljesen biztos, hogy bármit teszünk, annak anyagi ódiuma is van, a nagy ötlet és a lényeg: költség (papír, munkadíj) van, de mindezt nem lehet a lakóközösségre áthárítani (hátha a költségek a vélt megtakarítást fel is emésztik!). Ki fizesse akkor ezt, a közös képviselő, az igazgatóság tagjai, mert ha nem ők, akkor a társasház vagy a lakásszövetkezet, akkor pedig a lakástulajdonosok fogják mégiscsak fizetni, evvel pedig törvényt sértenek az érintett házkezelő szervezetek tisztségviselői. Ördögi kör ez és ez benne a mérhetetlenül felháborító is. Kötelezettség keletkezik, az ahhoz indokoltan felmerülő többletdíj – lehetetlen - áthárítása nélkül. A törvényi feladat kijelölt végrehajtói a közös képviselők, illetve a lakásszövetkezetek igazgatóságának tagjai. Azok, akik a már fentebb nevesített magas jogalkotói tisztséget betöltők szerint érdemtelenül, általánosítottan megalázottá váltak, de kimondatlanul is első kézből büntetettekké válnak, ha maguk állják a végrehajtás díját úgy, ha nem akkor fogyasztóvédelmi bírság útján. Így is úgy is a büntetés megtörtént. Kérdés már csak az, ezek után lesz-e még vállalkozó személy arra, hogy köz-megelégedettséggel társasházi közös képviselői tisztségre vagy lakásszövetkezeti igazgatósági tagságra bárki is jelentkezzen.

A jogszabálynak persze nem csak ez az egyetlen szégyenteljes következménye. Végrehajtásában a legnagyobb nehézség, hogy a lakásszövetkezetek és társasházak eddig is alulfinanszírozottak, forráshiányosak, gyakran még a legelemibb javítási, karbantartási munkákra sem fordítanak annyit, mint amennyire szükség volna. A rezsiköltség csökkentés érvényesítésének burkolt szándéka pedig az, hogy ennyi és ennyi megtakarítás érte a házat, ezen keresztül a tulajdonokat, tessék ezt érvényre juttatni, kvázi akár visszafizetni is, mert nemzeti kormányunk így (is) segít jól nevelt állampolgárain.

Reménykedhetünk abban, hogy a lakóközösségek bölcs döntéseket hoznak, és kiemelt figyelmet fordítanak a lakóingatlanok állagának védelmére, hosszú távú megóvására és ezt elősegítő határozatokat hoznak. Ugyanakkor nem mehetünk el szó nélkül amellett, hogy a fékezetlen, rezsiköltség csökkentési politikai marketing hatására most fennáll a veszélye annak, hogy a soron következő közgyűléseken egyszerre kell ütköztetni a rombolás és az építkezés ügyét, a rezsicsökkentési hatások képviselőinek különböző álláspontját.

A házkezelő szervezetek vezető tisztségviselőinek ugyanis a tárgyév május 31-ig megtartásra kerülő beszámoló közgyűléseikre a vonatkozó számviteli törvényi előírások szerint pénzügyi jelentést kell készíteniük, amiben a valós bevételeket fogják a felmerült és kifizetett költségekkel összevetni, melyből kiderül, hogy a tagi, tulajdonosi befizetések valójában fedezték-e a pénzügyileg teljesített kiadásokat. Kérdés, hogy ez az egyenleg hiányt, vagy megtakarítást fog-e mutatni, és kérdés az is, hogy a következő időszak költségvetési tervezete a jelenlegi havi fizetési kötelezettségből finanszírozható lesz-e? Mindezek mellé oda kell tenni rezsi biztosunk szerint immáron kötelezően kimutatott közszolgáltatási számlákból kigyűjtött és éves szinten összesített megtakarításokat.

Biztosak lehetünk benne, hogy a pénzügyi elszámolás és a megtakarítási kimutatás eredménye nem lesz azonos, ha a szabályszerű számviteli pénzügyi beszámoló végül is hiányt mutat, de mellette ott áll a rezsiköltség megtakarítás kimutatása, akkor ember legyen a talpán az a tisztségviselő, aki majd meggyőzi az érdeklődő lakástulajdonosokat, hogy hiányunk van, de mégis megtakarítottunk. A növekvő hátralékokról nem is beszélve. Ne adj Isten, visszafizetési – amitől persze óvnék - döntés születik, még a hátralékosok is jussanak megérdemelt megtakarításhoz, még ha fizetési kötelezettségüknek nem is tettek eleget.

Nem csodálkoznék, ha kész cirkusszá válnának a tavaszi közgyűlési rendezvénysorozatok. 

Ami pedig a legszomorúbb, hogy a józanság határát is túllépő kormány közeli megnyilatkozások, a rezsi ügy napi hír szinten tartása, a meglévő törvényi rendbe való durva beavatkozás egy felmérhetetlen bizalmatlansági válságot idézhet elő a lakásszövetkezeti, társasházi tisztségviselők és a nem kellően tárgyszerű tulajdonosok között. Nem tartom elképzelhetetlennek, ha a kialakult közhangulat hatására a munkájukat tisztességesen elvégző tisztségviselők egy része lemondana. Igen ez előfordulhat, de ne tegyék, mert ki fog akkor helyükbe lépni, ki vállalja a valójában értelmetlen, de a törvény szerint kötelező feladat ellátását. Úgy látom, hogy itt csak a józan és felelősséget érző lakástulajdonosok – akikről persze kevés szó esik manapság - vállán nyugszik a törvény módosítás békés végrehajtása, no meg e törvénymódosítás visszavonásában bízó, érthetetlen hisztériakeltéssel illetett házkezelő szervezeti tisztségviselőkön, akikről nem árt azt is megemlíteni, hogy ők egyidejűleg - döntő többségükben - lakástulajdonosok is. 

Farkas Tamás

Lakásszövetkezetek és Társasházak Országos Szövetsége elnöke

 

 

További hírek:

Ma 2017. 10. 23, hétfő, Gyöngyi napja van. Holnap Salamon napja lesz.